Škofovo pismo ob začetku leta vere v madžarskem jeziku

petek, 21.09.2012

Lépjünk be a hit kapuján

Kedves paptestvéreim, tisztelt szerzetesek, szerzetesnővérek, Krisztusban kedves testvéreim!

A szlovén püspökök hálásak Szentatyánknak, XVI. Benedek pápának a nagy ajándékért, a hit évéért, amelyet az Egyház 2012. október 11. ? 2013. november 25. közötti időre tervez. Szentatyánk kérése nagyban megegyezik a mi tervünkkel is, hogy Szlovéniában, hitünket elmélyítsük. Istennel személyes kapcsolatot teremteni és ebből élni, nemcsak egyesek feladata. Minden hivő kötelessége. Hogy gondoskodjon lelki növekedésről, ?amíg Krisztus ki nem alakul bennetek? (Gal 4, 19). Krisztus, aki a ?hit szerzője és beteljesítője? (vö. Zsid 12, 2) hív, hogy a hit kapuján lépjünk be, hiszen ez az életbe, az Istennel való közösségbe, az Egyházba vezet bennünket (vö. XVI: Benedek Pápa a hit kapuja ? Porta fidei  AAS 134,5).

1.)     A hit megismerése, hirdetése és megvallása 

Téves azt gondolni, hogy majd ebben az esztendőben, hitünkben nagy lépésekkel fogunk előrehaladni. A szívünkbe, a nyugtalan keresőbe, amely minden vágy beteljesülését várja, ez az ajándék, kis magként lesz elhelyezve, és ez lassan növekszik. Szent Pál erről ezt írja: ?Szívünkben hiszünk, ajkunkkal pedig megvalljuk hitünket.? (Róm 10,10).  A hithez vezető úton, az első lépésünk Isten ajándéka, a kegyelem gyümölcse, amely a szívben tevékenykedik és az embert lelke legmélyén is meg tudja változtatni.  Amint a búzakalász nem lépheti át a csirázás, a szárba szökkenés és a megérés idejét, úgy a hit sem érhet meg egy nap alatt. Isten szeretete adja meg hitünk növekedését. E titokzatos, de gyümölcsöt hozó folyamatnál, türelmeseknek kell lennünk, a jócselekedetek különböző módját kell keresnünk, kérnünk kell a Szentlélek ajándékait, olvasnunk kell a Szentírást, a Katolikus Egyház Katekizmusát, az egyházatyák írásait, a II. vatikáni zsinat okmányait, a Szentek életét, a vallási folyóiratokat. Csak így tudjuk megismerni Istent és Egyházunkat. Hitünknek, az Istennel való együttműködés, megfelelő növekedést biztosít.

Isten megismerésénél legfontosabb a Szentírás olvasása és az elolvasott részről az elmélkedés. Szent Pál apostol azt mondja: ?a hit hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából? (Róm 10,10).  Nekünk keresztényeknek hivatásunk Krisztus igéjét hirdetni: ?Menjetek az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek? (Mr 16,15). Azonban, amit hirdetni akarunk, azt jól kell ismernünk. Szentatyánk, Benedek pápa azt szeretné, hogy a hit évében, mindenhivő lelkében felébredne az a vágy, hogy a jövőben hitét teljesében, új tanúságtétellel, bizalommal és reménnyel vallja meg. A hivő ember tanúságtétele legyen mindig meggyőző.      

?Megvallani a Szentháromságot ? az Atyát, a Fiút és a Szentlelket ? annyit jelent, hogy hiszünk az egy Istenben, aki a szeretet.  Hiszünk az Atyában, aki az idők teljességében elküldte egyszülött Fiát a mi üdvösségünkre. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki halála és feltámadása által megváltotta a világot: Hiszünk a Szentlélekben, aki az Egyházat századokon keresztül, az Úr dicsőséges eljöveteléig vezeti (A hit kapuja 5). A hit esztendejében, a katolikus hivő kereszténynek, felelősséget kell vállalni, hogy hite tartalmát, amelyet imáiban megvall, éli és ünnepeli, újra felfedezi. A hitvallás váljon mindennapi imává. Így emlékezünk keresztségi fogadalmunkra.

Püspökeitek észre vettük, hogy sok hivő hitismerete nagyon hiányos. Sokan, ami a kereszténység és az Egyház fogalmát illeti, a különböző szekták és a tömegtájékoztatás hatására zavarba jönnek. A vallástudatlanság csak arra jó, a Szentírásból és az Egyház erkölcsi tanításéból a fogalmakat összekeverjék a hitetlen világ meggyőződésével.   A vallási tudatlanság gúnyolódáshoz, előítélethez és a hivők gyalázásához vezet. Mindez nem éppen csekély zavart kelt és ezért fontos a gyermekek kora vallási nevelése.

2.)     A hitre való nevelés 

A szülők első feladata közé tartozik gyermekük vallási nevelése.

De erre a feladatra fel kell készülniük. Az Egyház ebben a szülők segítségére siet. A plébániákban, az esperességi és az egyházmegye keretében, az ifjúsági csoportokban elmélyíthetik hitüket, lelkesedhetnek az igehirdetésre és a tanúságtételre. A Szentírási és a házastársak csoportja, a szentségekre való előkészületeket, vallási előadások, a szülőértekezletek hitet megvilágosítják, és a szülőket lelkesítik gyermekeik vallásos nevelésre. Téves az a gondolkozás, hogy a gyermekek vallási nevelése a papok és a hitoktatók feladata. Nem! A vallási nevelésért elsősorban a szülők felelősek. A papok és a hitoktatók az igehirdetéssel, a szentségekre való előkészülettel a szülők segítségére sietnek. Ha a szülők elhanyagolják a vallásos nevelést, súlyosan vétkeznek, sértik Istent, aki teremtői tervében gyermeküket rájuk bízták, hogy érett személyekké neveljék őket. A gyermeket a vallási nevelés segíti, hogy önmagában felismerje Isten képmását. A vallási nevelés folyamata, a gyermekben felébreszti az emberi méltóság és az életcél kérdését, bevezeti az Egyház és az emberi társadalom életébe. A hitoktatás nem mellőzheti más ismeretek széles körét, amit a történelem, a nevelés, a kultúra és a tudomány más ágai biztosítanak. Az ember Isten és önmaga miatt továbbra is titok marad.  Az új ismeretek a régi ismereteket tökéletesítik, néha pedig felújítják. 

A szülőknek és a hitoktatóknak Istentől ki kell kérniük a hitoktatás buzgalmát. Úgy gondolom, hogy ezen a téren a Szentlélek segítségével csodákat tehetünk, ezt Jézus megígérte: ?Bizony mondom nektek: aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket és végbe vittem, sőt még nagyobbakat is? (Jn 14,12).  Hitünkről, a Szentlélek segítsége nélkül, nem kapunk igazi felvilágosodást.  A Szentlélek hitünk titkait és szépségét tárja fel előttünk. Segítségünkre siet, és sugallatával rámutat, hogy milyen módon közvetítsük a hitet a fiatal korosztálynak. A Szentlélek Isten, jelen van a világban és tevékenykedik. A Szentlélek tevékenykedik a családban, az iskolában a hittannál. Jelenléte leghatékonyabb a templomban. Amikor templomba, szentmisére igyekszünk, vagy ott imádkozunk, szentségekhez járulunk, a Szentlélek saját szentélyévé változtat bennünket. Amikor elhagyjuk a templomot, Istent hordozzuk magunkban és az emberek közé visszük Őt. A világnak, a keresztények láttán meg kellene döbbenniük. A velünk való találkozáskor, a világnak meg kellene érezni, hogy Isten a mindenség teremtője. A hitoktatásnak, szentmise és tanúságtétel nélkül nincs sok haszna. Tegyünk meg mindent, hogy a vasárnapi szentmise Istennel való találkozás és az igazi keresztény élet erőforrása lesz..

A múltban, Egyházmegyénkben, több olyan férfi és nő volt, akik hitükről meggyőző tanúságot tettek.  Jövő évben lesz, dr. Ivanocy Franc, pap és nemzeti öntudat ébresztőjének halálának 100. évfordulója. Ő az igehirdetésben, hitvallásban és tanúságtételben teljesen Istennek és népének szentelte magát. Ugyanakkor meg kell emlékeznünk a papok, írók és történészekről, születésük 100. évfordulójáról, ezek közé tartoznak: Camplin Ivan, dr. Zelko Ivan, Skafar Ivan valamint Marosa Martin, az ismert szalézi missziós atya. Különösen ragyogó példa közé tartozik Halas Dániel vértanú, aki arra figyelmeztet, hogy a megpróbáltatások között is tanúskodjunk hitünkről. Ilyen felemelő példák közé tartozik, a két, életszentségükről híres  szalézi nővér, Zitek Ana és Domanjko Alojzija. Ezek és még sokan mások megérdemlik, hogy megismerjük életüket és személyiségüket. Ők a hit igazi tanítómesterei lehetnek számunkra.

Szeretnénk a hit évét a plébániákban teljesebben átélni, ezért arra kérem a plébános urakat, hogy az előttünk álló évre készítsenek lelkipásztori tervet. Nincs szükség újdonságokra. Ahhoz ami már megvan, új minőségek kapcsoljunk. Szeretném, ha a minden plébániákból, a plébánossal vagy a káplán úrral, a fiatalok részt vennének Verzsejben, a szalézieknél a fiatalok találkozásán, ahol a Fiatalok Katekizmusa (YUCAT) segítségével hitüket elmélyíthetik, Nagyobb figyelmet szenteljünk a vallásos folyóiratokra. Arra kérem a plébánosokat és a káplán urakat, hogy a vallásos folyóiratok  tartalmára hívják fel a hívek figyelmét, lelkesítsék ezek olvasására , megrendelésére. Vannak , akik anyagi okok miatt nem rendelhetnek vallásos folyóiratot. Azt ajánljuk, hogy a szomszédok, ketten vagy hárman, közösen rendeljék meg a folyóiratot és így a vallási sajtó, amely a vallási nevelésénél és hitünk megismerésénél pótolhatatlan, a sajtó terjesztői is lesznek.

3) A hit egyházi jellege

A világ számára botrány, amikor a megkeresztelt személyek, talán szentmisére is járnak, áldoznak is, de hitükről nem tesznek meggyőző tanúságot.  Náluk a hit és az élet meg van osztva, ez vallási éretlenségre és néha vallási rokkantságot jelent, amelyet csak a gonosz lélek tevékenységével lehet megmagyarázni. A gonosz lélek munkája itt nagyon eredményes. A gonosz lélek természeténél fogva az emberek és Isten közötti közösség rombolója. Vérünk ontásáig kell a gonosz ellen harcolnunk. A gonosz lélek ajánlatát elfogadni bűn. (vö Zsid 12,4).A gonosz erők arra törekszenek, hogy hitünket az Egyháztól függetlenül keressék és éljék. Krisztus Urunk, a kereszten vére hullásában szülte meg az Egyházat, üdvösségünk szentségét. Már szent Ágoston is arra figyelmeztette híveit, hogy csak az Egyházban találják meg üdvösségüket. Ha valaki az Egyházon kívül keresi Krisztust, az nem talál rá. Krisztus az Egyházban él és tevékenykedik. Szentatyánk, a hit évével, az Úrhoz, a világ Megváltójához való visszatérést szeretné elérni. A Megváltó Istent nyilatkoztatta ki, az Ő szeretetét, amely megtérésre és új életre hívja az embert (vö. Apcsel 5,3). Az igaz hit alkalmas az ember életét megváltoztatni, megújítja az ember gondolkodását, cselekedeteit. Hogy a megtérésünk és hitünk elmélyítése könnyebb legyen, június hónapban Turniscsére hívtuk a klarisza nővéreket. Megáldottuk Szűz Mária, az Egyház Anyjának zárdáját. Ezen túl, bizalommal látogathatjuk kápolnájukat, püspökségünk ?lelki orvosi rendelőjét?, a nővérekkel együtt, a kenyér színe alatt találkozhatunk Krisztussal, lelkünk igazi orvosával és isteni barátunkkal.

Hitünk titkainak mélyebb megismeréséhez, fel kell fedeznünk, az értékes és pótolhatatlan segítséget, a Katolikus Egyház Katekizmusát.  A Szentírás mellett, a Katekizmus az Egyház kétezer éves tanítását tartalmazza. A Szentírástól az egyházatyákig, a tanítómesterektől a szentekig, a katekizmus sokszorosan emlékeztet arra, hogy az Egyház, hogy gondolkodott a hitről és hogyan haladt előre a tanításban, hogy a hívek számára, a vallásos életre biztosítást adjon (vö. A hit kapuja 14). Az Oltáriszentség, a Szentírás, a Szentatya mellett a Katekizmus, az Egyház egységének alapköve. A püspök és a lelkipásztorok a jövőben gyakrabban fordulunk a Katekizmushoz. Így lesz igehirdetésünk egységes és eredményes, hiszen a Katekizmus egyesíti az igehirdetőket az Egyház tanában és tanításában. A Katekizmus mindenki számára érthető, ezért érthető, hogy minden családban a Szentírás mellett a Katekizmus is helyet kapna. A Katekizmus, a gyermekek vallásos nevelésénél, a szülők nagy segítsége. Lelkiekben hasznos lenne, ha a Hit esztendejében, a Katekizmus könyve, a plébániákban, házról házra vándorolna, egy ideig a családban maradna, a család olvasna belőle és elbeszélgetnének vallási kérdésekről. A plébános és a káplán urak pedig rendszeresen magyarázzanak a Plébánia Pásztorális tanács, az énekkar, a házassági és más csoportok tagjaink a Katekizmusban feltüntetett igazságokról.

4) Tanúságtétel a világban

A közelmúltban, az iskolákban és más intézetekben azt hangoztatták, hogy a vallás magánügy és csak a sekrestyébe való. A vallás az ember alapjogai közé tartozik, ezért nyilvános joga is van. Az iskolákban és más nevelő intézetekben, a vallás miatt, még mindig lehet érezni egy bizonyos szégyent, kellemetlenséget. Sokan vannak, akik az Egyház és az állam kettéválasztását úgy képzelik, hogy az Egyház ki van zárva a társadalmi életből. Ezt laicizmusnak nevezzük, ami nem túri a vallás közelségét és tevékenységét. A kettéválasztás az igazi értelemben. Az Egyház és az állam saját területi önállóságot jelent. Az Egyház és az állam között legyen párbeszéd és közreműködés a közös javak és célok elérésében. A nevelés, a kultúra,  a művészet a jótékonykodás az Egyház és az állam tevékenységének közös területe. Az ember egységes személy, a jó keresztény jó állampolgár is. Egymás kizárása megosztott személyt teremt. A megosztott személynek tetős a gondolkodása, megosztott a mércéje és megosztott a tevékenysége. A megosztottság nem válhat a hit javára, nem dönt a vallás mellett. Ez a megosztottság Jézus tagadásához vezet. Ez nem a gyengeség és a jellem hiánya. A tagadás, árulást jelent. Ebben Jézus nagyon világos: ?Aki megtagad engem az emberek előtt, azt és is megtagadom mennyei Atyám előtt? (Mt 10,33). Jézus nevét megtagadni az emberek előtt nemcsak hittagadás, hanem ennek következményei is vannak. Ezt mutatják, amikor a megkeresztelt személyek házasságon kívüli közösségben élnek, a terhesség megszakítása, a házasságon kívüli nemi élet, felelőtlen eljárások a helyi vagy az állami választásokon. Adócsalás, a közvagyon elsajátítása, az egyházi személyek gyalázása és még sok minden sorolhatnánk fel. Megvallani Jézus nevét, annyit jelent, hogy úgy élek és tevékenykedek, hogy a világ meg ne botránkozzon rajtunk, hanem cselekedeteinkből ismerjék meg az igaz hitet.

Hogy, ezt a megosztottságot eltudjuk kerülni, és hitünkről, igazi tanúságot tudjunk tenni, lelkiismeretünket nevelnünk kell. Ez a nevelés folyamat, amely segít a lelkiismeretnek, hogy elismerje az abszolút erkölcsi törvényt (Isten tíz parancsa), amelyben felismerhető az igazi erkölcsi és vallási élet. Ezért, lepihenés előtt fontos a lelkiismeret vizsgálás. A vétek felismerése és a bűnbánat segít visszatérni Istenhez, akiben szemilyünk növekvésére, támaszra találunk.  Arra kérem a plébános és a káplán urakat, hogy a lelkiismeret vizsgálatot, mint állandó gyakorlatot vezessék be a karácsonyi és a húsvéti ?nagygyóntatás? előtt. A hívek elvárják a lelkipásztoroktól ezt a segítséget. Segítsünk rajtuk! A gyóntatás, vagyis a kiengesztelődés szolgálata, Isten megbocsátása és irgalma, bátorságot ad a bűnbánónak, hogy újra Krisztus tanúja legyen.  Amikor mi papok, mindennap készek vagyunk a gyóntatásra, hitünk hirdetői, megvallói és tanúi vagyunk.

Plébánosok és káplán urak, hívjátok a híveket, hogy csütörtökön vagy pénteken, vagy ha lehet vasárnap szentmisék között, vegyenek részt egy félórai imára a Legméltóságosabb szentség előtt. Lelkiismeretünkben Jézus szól hozzánk és bátorságot ad, hogy a nyilvánosság előtt is hitünkről meggyőző tanúságot tegyünk. Erre a szándékra többször imát is készítsetek!

            5) Szűz Anyánk a hit ragyogó fényessége

A hit a láthatatlan Istenbe vettet bizalom. Ebben a bizalomban nincs számítgatás, tervezgetés, találgatás, határozatlanság. Az evangéliumban Szűzanyánk bizalmas hite megdöbbent bennünket. Szűz anyánk nem rejtőzik el Isten elül, nem fél az anyaságtól, nem kerüli a közbejárást a kánai menyegzőn, nem szégyelli keresztre feszített Fiát. Hitében minden világossá válik. Jézus tanítványai Szűz  Máriában könnyen felismerhették a jellem jellegzetes vonásait, amelyekkel az rendelkezik, aki tud vezetni, uralkodni és mindent a helyes irányba  rendez. Ezért az Egyház kezdettől fogva Szűz Mária lépteit követve haladhatott előre. Ha hitünk fény, akkor Szűz Mária ennek a fények a sugara.

Lépjünk be a hit kapuján, de ne egyedül, hanem közösen. Szűz Mária édesanyánk előttünk menjen Krisztushoz, a halál és a pokol megsemmisítőjéhez. Habár még nem látjuk, de hiszünk benne és kiáltsunk kimondhatatlan, mennyei, felmagasztalt örömmel, hiszen elérjük hitünk célját: üdvösségünket (vö. Pét 1,6-9).

Mindnyájatokat meghívlak, hogy vasárnap 2012. október 14-én, zarándokoljatok el Szűz Anyánkhoz Turniščére,. Ott délután 3.00 órakor, a Rózsafüzér tagjaival, közösen imádkozzuk a rózsafüzért hitünkért, és így püspökségünkben is ünnepélyesen lépjünk be hitünk esztendejébe. A közös ima után, 4.00 órakor szentmise lesz, melynek keretében, a Turniscséről származó kispap Kučko Borisz, diakónussá   lesz szentelve. Imáinkban emlékezzünk meg róla és kispapjainkról.

A hit esztendejében maradjon velünk Szűz Anyánk Mária!

Muraszombatban, 2012. Szűz Mária születésének ünnepén.

Dr. Peter Štumpf

Muraszombati püspök