10. obletnica škofije - škofova pridiga v madžarskem jeziku

četrtek, 07.04.2016

Az arany hídon

Homília a Muraszombati Egyházmegye fennállásának 10. évfordulója alkalmából, 2016. április 7.


Kedves Testvérek!
Istennek kifejezett mély hálával ünnepeljük a Muraszombati Egyházmegye fennállásának 10. évfordulóját. Egyházmegyénk jelképe a püspökségünk címere, melynek a jövőre tekintve is nagyon mély jelentősége van.

Az arany híd
A vörös és a zöld mező a címerben tájunkat jelképezi, ami a Mura két oldalán fekszik, ahol búza és szőlő terem. A föld eme két gyümölcse a Szent Eucharisztia jelképe is, amit templomainkban ünnepelünk. A középső, kék színű mező a Mura folyó szimbóluma, benne egy arany híd látható. A híd a két tájegység, az emberek és minden kettéválasztott dolog összekötésének a jelképe. Ez a híd viszont nem csak egy egyszerű híd, hanem egyben egy oltár is, amelyre az Eucharisztia ajándékait és minden egyéb ajándékunkat helyezzük. Ezen az oltáron egy arany kereszt áll, amely keresztgerendája szinte érinti a Mura két partját. Így a kereszt az a híd, ami összeköt. Ez a kereszt vidékünk számtalan keresztjére emlékeztet bennünket, amely nekünk és az itt vándorló embereknek Krisztus végtelen szeretetéről tesz tanúbizonyságot.

És a Muraszombati Egyházmegye fennállásának tíz évében mit fektettünk, mit ajánlottunk fel ezen az arany oltáron? Erről az egyházmegyei lap külön számában olvashatunk, melyet a jubileum alkalmából adtunk ki, vagy az alkalmi kiállításon nézhetünk meg. Persze ennél sokkal több áldozatot fektettünk erre az oltárra, nem csak mint közösség, mint püspökség, hanem mint három kisebb egység, az esperesi kerületek, vagy a még kisebb egységek, a harminchat plébánia.

Ezek a közösségek ugyanis mind lelki házak. Péter apostol első levelében arra emlékeztet bennünket, hogy szent papság vagyunk, akik Jézus Krisztus által Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánlunk fel az Arany oltáron, ami magára Krisztusra, az élő kőre épül, arra a kőre, amit az építők elvetettek, de Isten kiválasztotta és megbecsülte. Erre az élő kőre tettük háláinkat és könyörgésünket, de keserűségeinket, szomorúságainkat, gondjainkat, bajainkat és keresztjeinket is (pl. Pt 2,4-5). Ha ezen az arany hídon nem állna Krisztus keresztje, a mi keresztjeink súlya alatt már régen összeomolt volna.

Az arany híd addig fog állni, ameddig megtartjuk rajta Krisztus keresztjét, ameddig ezen a hídon, ezen a szent oltáron mutatjuk be az Eucharisztia szent áldozatát.

És mit helyezzünk a következő évtizedben erre az oltárra? Főképp három dolgot: a hitet, a reményt és a szeretetet. Ebben a hármas áldozat-bemutatásban értékes példamutatóink és közbenjáróink vannak.

A hit
?A hit egy nagy ajándék, amit Isten adott nekünk. Nélküle senki sem üdvözülhet.? Ezeket a szavakat nagy példamutatónk, Isten szolgája, Halász Dániel írta és bizonyította is életével és mártírhalálával. Tudatában volt annak, milyen értékes ez az ajándék, ezért elsőként saját maga erősítette és növelte azt, majd megtett minden tőle telhetőt, hogy mindenkiben, akit szolgált, tudatosuljon, milyen nagy ajándék a hit. Ezt a küldetést elsőként a Ljutomeri Plébániában kezdte, majd Lendván folytatta, ahol megtanult magyarul, hogy a magyar híveknek is saját nyelvükön hirdesse az evangéliumot. Az egyetlen dolog, amit fontosnak tartott, a hit volt, az az ajándék, ami a Szentlélek erejében a keresztségben lángol fel, és amit imával, az Eucharisztia megünneplésével, Isten igéjéről való elmélkedéssel és jó cselekedetekkel kell erősítenünk. De ezt a hitet elsősorban meg kell ismernünk, csak azután lelkesülhetünk iránta és élhetjük. Ez volt az ő vezéreszméje.
Ilyen eszmékkel jött Velika Polanára plébánosnak és a második világháború zűrzavaros idején hirdette az evangéliumot, segítette a fiatalokat és felnőtteket hitük megtartásában.
Emiatt vállalta, hogy bezárják a budapesti börtönökbe.

Emiatt készen állt Velika Polanán maradni, annak ellenére, hogy testvére a háború végén biztonságos helyre hívta Ljubljanába. És készen állt elmenni a Murához Hotizánál, amikor a halálába vezették. De ő nem a halálba ment, hanem az életbe. Erről szól nem csak a Hotizán felállított keresztút, hanem a számos hívő imája is ezen a keresztúton.

Isten szolgája Halász Dániel mellett is megvalósulnak az Apostolok cselekedeteiben leírtak, amiről ma is hallhattunk. Az apostolok is inkább így válaszoltak üldözőiknek: ?Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.? (Apcsel 5,29) A hit azt várja el, hogy az üldözés és a szenvedés árán is engedelmeskedjünk Istennek. Mi is erősítjük hitünket és az arany oltáron ajánljuk fel áldozatainkat, törekvéseinket, imáinkat, hogy Jézus Krisztusba vetett hitünk minden emberben éljen. Nyissunk ajtót Krisztusnak Isten szolgája Halász Dániel példájára!

A remény
Egyházmegyénk új évtizedében a reményt is az oltárra helyezzük. Mert a remény, ami Istenen nyugszik, az a remény, ami az Istenbe vetett hitből ered, ami megsemmisíthetetlen, ahogy a következő példaképünk, Isten szolgája Alojzij Kozar is megírta a Megsemmisíthetetlen remény c. könyvében. De nem csak szóban vallott, hanem életével is. Megélte a háborút követő korszak politikai hatalmának ellenkezését, mely meg akarta akadályozni az odranci templom felépítését, és ki akarta űzni gyökerestől az emberek szívéből Istenbe vetett hitüket. Kitartott, túlélte a börtönt, az alaptalan ítéletet, az építőanyagok elkobzását. Nem törte meg még a nyolc emberéletet követelő szerencsétlenség sem.

Tüleremmel hordta keresztjét és megtartotta szerető és bizalmas kapcsolatát Vele, aki ?a mi legnagyobb és megsemmisíthetetlen reményünk?. Ahogy a bibliai Jób, úgy Isten szolgája Alojzij Kozar is szinten mindent elveszített: a szabadságát és jó hírnevét, a templom építéséhez szükséges anyagi javakat, az egészségét és belső békéjét, amikor a hatalom hivakodó ajánlata miatt (megigérték neki az építés engedélyezését, ha csatlakozik az ún Cirill-Metód Egyesülethet) számtalan álmatlan éjszakája volt. De semmi pénzért sem akarta eladni lelkét. Mindvégig és mindenben rendíthetetlen maradt.

Amikor 1960-ban ismételten nem engedélyezték az építést, a plébánia krónikájába ezt írta: ?A sikertelenség miatt ezt az évet csalódással zártuk, de az Isten segítségébe és a számtalan szívből eredő ima erejébe vetett bizalmunkat nem veszítettük el.?

Isten szolgája Alojzij Kozar, törhetetlen reményével, sokaknak volt a támasza, hogy reméljenek és kitartsanak a Feltámadt Krisztushoz vezető úton, aki minden remény sarokköve.
Halász és Kozar Isten szolgáin valósulnak meg Krisztusnak Nikodémushoz intézett szavai: ?Akit ugyanis az Isten küldött, az az Isten szavait közvetíti.? (Jn 3,34) Mindkét Isten szolgája igehirdetésével, munkájával és életével Isten szavait közvetítette. Hittek, és ezért reméljük, hogy megkapták az örök élet örömét.
Mi is az előttünk álló új évtizedben az arany oltárra fektetjük törékeny reményünket, könyörgéseinket, hogy Krisztus erősítse meg reményünket és a sötét és nehéz időszakban vezessen bennünket a Feltámadás dicsőségébe.

A szeretet
Ha az úgy döntöttünk, hogy egyházmegyénk útját a szeretettel is kikövezzük, fontos, hogy már a második évtizedbe átívelő történelme kezdetén az arany oltárra helyezzük Isten és felebarátaink iránti szeretetünket. Ezt az erényt is számos példakép bizonyítja. Sokan vannak. A két isten szolgája mellett, aki a mindhárom, egymástól elválaszthatatlan erényt, a hitet, a reményt és a szeretetet is élte, sokan törekedtek a szeretetért. Egyesek már az örökkévalóságban vannak, egyesek viszont  itt élnek közöttünk. Hadd említsek csupán néhányat közülük!

Az arany oltárra fektette szeretetét az első muraszombati püspök, dr. Marjan Turnšek. Erről szól püspöki jelszava is: Isten a szeretet. Az arany oltáron ajánlják fel szeretetüket papjaink: a plébánosok, káplánok, lelki segédek, akik nap mint nap lelkesen és odaadóan végzik küldetésüket a tanításban, hirdetésben, szentségek osztásában, a jótékonyságban és természetesen az imában. Nem mehetünk el a klarissza nővérek és az egyházmegyénkben működő más női rendek mellett sem: a Ferences Mária Missziós Nővérek (F.M.I.C), a Segítő Szűz Mária Leányai, és a keresztes nővérek, akik Isten és az emberek iránti szeretetükből az imának és Isten királysága építésének szentelik életüket. Az arany oltárra teszik szeretetüket a szerzetes testvérek is: a kapucínusok, a szaléziek és a minoriták.

Örülünk, hogy az oltárra helyezi Isten és az Egyház iránti szeretetét a számos plébániai testület és munkatárs: a plébániai pasztorális tanácsok és a Karitász tagjai, a hitoktatók, énekesek, kántorok, szentlecke olvasók, rendkívüli áldoztatók, az Élő Rózsafűzér és egyéb csoportok tagjai, és számos egyén. Főképp pedig említésre méltók azon apák és anyák, akik gyerekeiknek megnyitják az ajtót, hogy Krisztus honoljon a szívükben. Így számos apa és anya lesz számunkra a szeretet példája.

Egyházmegyénk történetének második évtizede kezdetén az oltárra helyezzük teljes szeretetünket. Családjaink, szüleink, testvéreink, az idősek és betegek, szomszédok iránti, és minden, életútunkon megjelenő ember iránti szeretetünket. Így tovább érik Isten iránti szeretetünk, amit tiszta szívvel, értékes ajándékként, helyezünk az arany oltárra.

Szent Metód
Egyházmegyénk védőszentje, Szent Metód, már 1150 évvel ezelőtt felállította az arany hidat, vagy oltárt, ami eleinket Istennel kötötte össze. Mivel ezen az oltáron ajánlotta fel hitét, reményét és szeretetét, áldozata gyümölcsöző volt.

Legyen Istennél közbenjárónk, hogy az előttünk álló évtizedben és a nekünk megadatott jövőben, mi is szilárd hitet, töretlen reményt és az Isten és ember iránt érzett cselekvő szeretetet hozzunk az oltárra! Ebben a törekvésben pedig vezessen bennünket a most folyó egyházmegyei misszió jelszava: Nyissatok ajtót Krisztusnak! Az ajtók megnyitásában pedig legyen mindannyiunkal Szűzanyánk, Mária!

Amen.